6. rész. Ez teljes...

2014.01.03 éjszaka, és 01. 04.

Este Zsuzsa, és Éva beszéltek telefonon, amikor Zsuzsa említést tett egy Szentléleki és Bükkszentkereszti kőről. Kiderült, hogy ezeket a köveket el kell vinni a mezőkövesdi katolikus Szent László templomba, amely alatt egy fekete, a város alatt elterülő üreg érzékelhető, egy sötét folyosóval, amelyen nem megy át az az energia, ami az év első napjaiban be lett kötve a Kárpát-medencébe.  A telefonbeszélgetés alatt azt érzékelték, hogy a folyosó vége a Kaptár köveknél ér véget. Ott van egy blokk, amelyet még Mária Terézia erősíttetett meg utoljára, de valójában többe ezer éves fekete mágia eredménye, és azt a célt szolgálja, hogy az utolsó időkben a Hédervár alatt lévő Kristály minőségeket rejtő terem, és ez, a szintén kristály terem ne tudjon a megfelelő energiákkal összekapcsolódni.

01.04.-én a reggeli mise alatt Zsuzsa a templomban elhelyezte a Bükkszentkeresztről hozott követ, mely Istenanya energiáit őrizte, de érezte, hogy ezzel még nem végzett. A kaptárkövekhez is el kell mennie.

Én reggel furcsa késztetést éreztem arra, hogy mennem kell valahová.

Küldtem sms-t Évának, hogy ha jól érzem, szóljon, közben hívtam D. Zsuzsát is, és rögtön mondja is, hogy mi az Évával tegnap megbeszélt hely.

A helyszín: Kaptárkövek, Cserépfalu.

 A kövekhez értünk,  11-óra körül, Éva, Tibor, Zsuzsa és Én(Margó)

 A három egymás után lévő kőből a legfelsőnél álltunk meg, ahol Éva nagyon sötét energiát érzékelt.

2 szál gyertyát gyújtottunk – ami meglepő volt, hisz vagy három, vagy egy a szokott szám - , közben hallgattuk a Magyarok csillagdalát.

Nekem vinnem" kellett" egy üveg Bükk-hegységi Mária kútból származó vizet, melyért előző héten voltam, saját célú használatra vízért.

Zsuzsa "megmagyarázhatatlan okok miatt" egy indiai kardot hozott.

Mindent szépen kipakoltunk, és vártunk.

Részemről meglepő volt, hogy mennyire nehezen érzékelhető volt ott az energia.

Éva elkezdte a közvetítést:

Angyalok veszik körbe ezt a helyet. Kora reggeltől vártak minket, és kérték igyekezzünk a szert elvégezni, mert nehéz a védelmünket fenntartani, annyira negatív az energiája a helynek.

 Közben sorban jelentkeztek be segítőink.

Elsőször pálos szerzetesek energiái, majd Mihály jelentkezett.....

Versben mondták el, hogyan végezzük el a szert, melyet sajnos nem tudunk itt visszaadni, mivel mindenki elfelejtette, de a lényege a következő volt:

A hely ahol voltunk összeköttetésben van a Matyófölddel, és azzal a templommal, ahol reggel Zsuzsa járt. Azt a fekete lyukat, ami a templom alatt van, fényessé kell tennünk. 

Az a hely ahonnan ősi tudás kódjai fognak felszabadulni a matyó föld és hazánk számára.

Itt a helyszínen a Föld mélyében volt egy kúp alakú, lábakon álló szerkezet, melyet szét kellett vágnunk a karddal, és a Mária forrásból származó vízzel kell tisztára mosni a járatot.

A föld mélyében egy fekete gyémánt volt, melynek belsejébe egy fényes gyöngyszerű képződményt rejtettek el, hogy elzárják a jelen kor új energiái elől. Erre szüksége volt Földünknek, hogy teljesen átjárja az Újévkor lehozott energia. Ezt a gyöngyöt kellett kiszabadítani, amelynek fénye bevilágítja azt a sötét helyet a templom alatt.

Először Zsuzsa suhintott a karddal a négy égtáj felé, majd én következtem.

Végül Tibornak kellett a szerkezet közepébe döfnie többször, hogy az megsemmisüljön.

Be kellett hívni hozzá két személy energiáját, az egyiket Bükkzsércről, a másikat egerből, hogy ez az energia megfelelő erővel dolgozzon, illetve egy – a Szeretet Egység szimbólumából tovább változott, nemrégiben leküldött szimbólumot kellett megjeleníteni hozzá.

Közben Én láttam egy magenta színű spirált, mely nem tudott tovább haladni, pedig már a gyöngy ki lett szabadítva.

Ekkor körbe locsoltam a vizet, és ahol a kard volt oda is. Mindenki érzékelte, hogy a csatorna tiszta, de a lyukba mégsem tud a fény behatolni.

Ekkor kérték, hogy énekeljünk. Először a tavaszi szél vizet áraszt című dalt énekeltük, majd Zsuzsát kérték, hogy egy matyó földi dalt énekeljen el. Zsuzsa azt mondta: szerelmetes ének kell…

Három dalt is énekeltünk, de a fal csak nem akart áttörni.

Ekkor kérték Évát, hogy hívja telefonon Dodit, és együtt énekeljenek.

Nem elhanyagolható tudni a dalok szövegét, és azt, hogy ezeket évekig énekelte Éva egymás után „öregeivel”:

1.

Fa leszek, ha fának vagy virága,

Ha harmat vagy, én virág leszek!

Harmat leszek, ha Te napsugár vagy,

Csak hogy lényink egyesüljenek.

Ha leányka, te vagy a Mennyország,

Akkor én csillaggá változom!

Ha leányka te vagy a pokol,

Hogy egyesüljünk, én elkárhozom!

2.

A virágnak megtiltani nem lehet,

hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet.

Kikelet a lány, virág a szerelem,

kikeletkor virítani kénytelen.

Ragyogj reám, boldogságom csillaga,

Hogy ne legyen életem bús éjszaka!

SZERESS ENGEM SZÍVEM GYÖNGYE, ha lehet,nergiá

Hogy az Isten áldja meg a lelkedet!

S amit a Matyó Dodinak is le kellett énekelni, hogy a terem faláig elért energia áttörje a terem falát:

Csárdás kiskalapot veszek.

Mellé rozmaringot teszek.

Szagos lesz az utca, merre-merre-merre járok….

Kacsingatnak rám majd a leányok.

A KÖVESDI FALU SZÉLEN

PÁROS CSILLAG VAN AZ ÉGEN.

ÉN IS ODA VALÓ VALÓ-VALÓ VALÓ VAGYOK,

AHOL AZ A PÁROS CSILLAG RAGYOG!

S itt nyert értelmet a 2 gyertya is…

 

Miközben ők énekeltek, én érzékeltem, hogy a magenta szín már nem spirál, hanem kitölti a járatot, és az üreg falán beugrik egy oroszlán, és az üreg megtelt fénnyel.

Ezt a többiek is megerősítették, és nagy volt az öröm, hogy ilyen sikeres munkát végeztünk. Összeszedtük a cuccainkat, köztük a Zsuzsa kövét is.

Gondoltuk haza indulunk, de hát az nem mindig úgy van, ahogy tervezzük…

Megálltunk még egy közeli helyen szétnézni, beszélgettünk.

Egyszer azt mondja Zsuzsa, hogy neki olyan hányingere van, nem érti. Belenyúl a zsebébe és előveszi a  Szentléleki követ.

-          Ez az ettől vagyok rosszul, ezt még el kell vinni valahová.

Az előző írásokban említettük azt a diófát, ahol kaput nyitott a belső föld felé, s ahol Babba Napját is aktiválni kellett. Hát oda kellett a követet elvinni.

Az ott lévő kapu hatalmasat nőtt mióta nem voltak ott. Gyönyörűen érezhető volt az energia a szélein, és belül is. Ott is elvégeztünk egy szert, a követ a fa gyökeréhez tettük, és egy borostyán színűt az előzőleg Éva és Tibor által otthagyottak közül.

A kő negatív energiáját csak önmagamba foglalva tudtam bevinni a kapun belülre, melyet a benső földiekkel való kapcsolatteremtő mantra ismétlése közben a számon keresztül tudtam kiengedni, és az feketéből borostyán sárgára változott, s elillant.

Ez a nap sem telt el hiába… - örömmel indultunk haza.

Szokolyi Margó