2014. március 3., hétfő

Levél és vers Varga Csaba - Verscsata a szerelem jelében c. kezdeményezéséhez...

Levélben küldtem el a Többieknek, mer kedvem volt bekapcsolódni a "Csatába"

<< Számomra ez olyan vers, amely oly gyönyörűen fejezi ki a szerelmetes szerelem érzését, hogy a szív beleremeg...
Istenünknek is oly kedves...
Ezt egy szer alkalmával is énekelni kellett, a kaptárköveknél, ahol szükség volt a szeretet potenciál emelésére - a cserépfalui kaptárköveknél...



- Petőfi Sándor -
FA LESZEK, HA...

Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényink egyesüljenek.
Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol:
(hogy) Egyesüljünk én elkárhozom.

(Szalkszentmárton, 1845. aug. 20– szept. 8. között)

Mindig eszembe jutnak róla azok az alkalmak, mikor Szeretett Időseimmel a berentei Idősek Otthonában (ahol életem jelentős pillanatait élhettem meg velük és általuk) együtt énekeltük...
Tibi bácsi pedig zongorán kísért minket... Sokszor az ebédre várakozva is játszott, én pedig énekeltem ezt vele...
Mondtam is nekik, mikor Ibolya néni tanította Nekünk ezt a dalt - Petőfi valami varázslatos szerelemben és gyönyörűségben és mámorban létezhetett, hogy ilyen EGYgyé válást óhajtott a lelke... :)
Csak egy apró mozzanat, de kedves emlék, melyben annyi szépség volt, és szerettem volna veletek megosztani.

Ám ha megengeditek, magam is írok pár sort - számomra mit is jelent a SZER-ETET, Szer-Elem

Szerelmem arca

Mikor szívedben halk dallam megcsendül...
Mikor ébred az érzés: én szeretem!
Mikor lelked az új dallam szárnyán messze lendül,
Érzed ez nem más – ez nem más: SZERELEM.
 
Lüktető, szenvedő, gyötrelmes percekben
Hiánya fájón éget, mert hőn
Éhezem, óhajtom szerelmetes csókját!
Vágyom én, kívánom lelkét! És lőn -

És lesz bennem szikrázó érzelmes áradat!
Szívemben vakító tűz ég, emészt!
Emészt, mer szenvedély vezeti lényemet!
Hiány – mit érzek az ÖRÖK felé!

Szerelmem, éhem és vágyamnak forrása
- mára már beláttam - egyetlen kéj:
Óhajom ősrégi, lényemben ébredő,
MAGomban megőrzött, igaz és mély

Sóhaj - EGY-gyé válni, benne otthont látni!
Vágy, SZER-ELEM Isten s Ember felé!
Megélni őbenne létemnek forrását!
Meztelen indulni a FÉNY felé!

2014.03.01. most, Nektek :)
Éva >>

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése