Levélváltás a "kemény" bejegyzést követően.

Drága Magyar Testvérek!

Az "Eleinkhez méltóvá válni" című bejegyzés kapcsán kaptam hideget-meleget. 

Megértem...

 Súlyos szavak. Ám igazak. 

Már nem lehet halogatni az önvizsgálatnak azt a mélyen szántó minőségét, ami annak alapfeltétele, hogy tengelybe álljunk, megválva a felesleges ragaszkodásainktól és anyagban gyökerező, önös elképzeléseinktől.

Hogy ÉRETT MAGok legyünk.

A természetben is így van: 

Ha a mag csak vegetál egy szinten, nem érik be, - nem lesz terméken és gyümölcsöző, ha elültetjük! Tökéletlen lesz és életképtelen! Nem teljesíti rendeltetését!

És a MAG rendeltetése rendkívül nehéz! 
Csakis tökéletesre törekedhetünk, nem érhetjük be kevesebbel!

Minden sora megszívlelendő annak a bejegyzésnek. 
És ha fáj, vagy igazságtalannak érzed sorait, akkor tudd: 
van még min dolgozni! Mert sebezve lett az EGO, és az tombolja ki magát felindulásodban!

Ezek is hasznos jelek, amiket éretten kell felismerni, tetten kell érni,  és nem megbántódni, hanem orvosolni, kijavítani és dolgozni rajta, hogy feloldódjon az érzés benned!

  Egyik, szívemnek kedves Barátom és Teremtőtársam egy levelet írt nekem, miután elolvasta a bejegyzést.

Égi Anya kérte ma reggel, amikor elolvastam újra, hogy osszam meg veletek, mert sokakban épp úgy megfogalmazódhatnak ezek a kérdések, mint benne.

Igyekeztem megválaszolni sorait, és ezt megosztom most veletek, hátha választ kaptok Ti is a bejegyzés kapcsán felmerült kérdéseitekre.

Így szól a levélváltás (a kék betűvel szedett szöveg a válaszom):

Drága Testvérem!

- Ha megengeded, leveledre eképp válaszolok:

Nem zavarsz, mindig örülök, ha hallok felőletek.

- Olvastam a legutóbbi felhívásodat, vagy minek is nevezzem ezt, nem tudom.

- Nem felhívás, egyszerűen gondolatok a jelen kor magyarjainak helyzetéről, felelősségéről, melyet elindított bennem Szent Korona Őfelsége energiája.

- Kicsit értetlenül állok ezelőtt az egész előtt, biztos velem van a baj, majd megmondod, és elmagyarázol nekem mindent, ha lesz időd.

- Megpróbálom.

- Amikor utoljára beszéltünk, említetted azt, hogy munkatársakat kell választanod Égi Édesanya kérésére, amit tudtommal meg is tettél. 
Tehát a "nincs kivel dolgozni" rész kilőve, hiszen aki erre hívást érzett valószínűleg ott volt, és ott van.

- Nem nekem kell választanom, én ehhez kevés vagyok. Szolga Isten Tervében.  

Égi Édesanya szolgálatra hívta a Magokat. Aki eljött, letette fogadalmát, és felvette a szolgálat energiáit, hozzárendelte lényét. Égi kérésre, nem az enyémre. Azokkal együtt is dolgozunk. 

Hál’Istennek vagyunk annyian, hogy a ránk bízott feladatokat el tudjuk végezni, Teremtőképességünk eléri a kívánt mértéket hozzá.

- Aki nem lett megszólítva általad (égi kérésre), az úgy érezheti, hogy - vagy úgy gondolhatják-, hogy nincs rá szükség, vagy még nincs kész eléggé, ergo magán dolgozik, ha tudja egyáltalán, hogy mit kell még tennie, a szakrális feladatok elvégzéséhez, - bár nem nagyon tudom mire is gondolsz ezek alatt.

- Aki akkor nem érezte a szolgálatra a hívást, vélhetően még nem volt készen rá, hogy ebben az energiában dolgozzon. Ez nem jelenti azt, hogy ha készen áll, és képes félretenni egoja apró-cseprő kifogásait, akkor nem veheti föl a szolgálati energiát.
(Bárki megkeres azzal, hogy hogyan dolgozhat önmagán, szívesen segítek neki, amit tudok.)

A szakralitásról:

Ezt nem kell elmagyaráznom, erre vonatkozóan már sok magyarázat érkezett, nem szeretném ismételni magam. Gyakorlatilag a bejegyzés erről szólt.

- Ha nem így gondoltad az együtt dolgozást, hanem több embert szeretnél bevonni, akkor valamilyen formában közölni kéne az emberekkel, hogy mikor, hová készültök, mert hiszen nem mindenki csatorna, az információ sem áramlik egyformán.

-Nem erről van szó! 

Az adott feladatokhoz vagyunk elegen. 

Amikor szükséges a több fényerő, akkor szólítva lesznek a Testvérek, akik úton járnak, abban a formában, amit az az Égiek javasolnak. Az EGYSÉGBEN teremtés ereje hatványozottabb.  És jelenleg csak a szolgálatra elhívottak bevonhatóak a kivitelezésbe, adott helyszíneken, az általunk kezelt energiákban. (Ebben a dologban sajnos én nem hozhatok más döntést, hiszen vezetettségben dolgozunk, tartanunk kell magunkat az Égő Útmutatáshoz.)

- Tehát ha embereket akarsz munkára, legalább legyen valamilyen felület ahol tudják követni, hogy hol milyen munka lesz, mert így még az sem lesz ott, aki esetleg hívást érezhetne.

 - A felületet erre a célra nem használhatom.

Amikor engedélyem van rá, akkor megteszem.

Amilyen konkrét feladatokat végzünk jelenleg, azt nem tehetem ki előre a térbe, csakis azok számára és a helyszínen, akik az Égi Vezetés kívánsága szerinti formában elkötelezték magukat a feladatok mellett, abban az energia tartományban, amelyben dolgozunk. Ezt a legmesszebb menőkig tiszteletben kell tartanunk. Nem térhetek el az útmutatástól.

- Ha esetleg késő este, vagy utolsó pillanatban kell valamit megtenni, az valószínűleg nektek szól, és nem tartozik másra.

A MAG-sággal is van egy kis bajom, mert én úgy tudom, hogy nem minden magyar MAG, hiszen a MAG népe el lett szórva a világban. 

Szerintem aki meg lett szólítva valahol valamelyik országban, az végzi a dolgát.

- Nem is hozzájuk szóltam ezen sorokkal. 
Sokan vannak, akiket viszont érintenek. - (a feladatvégzés minőségét pedig Ők is tanulhatják és fejleszthetik szakrális szintre)

- A megszólítással is van egy kis gondom.

Ha az égiek keveslik a felébredt ember mennyiségét miért nem teremtenek olyan helyzetet, amitől lehetséges lehet az ébredés? 
Most ez biztos furán hangzik, de sajnos ez tény, hogy különösebben nem törik  magukat azon, hogy segítsenek, kivéve, hogy okosan elmondják mit kéne nekünk megtenni ebben a helyzetben, hogy kiemelkedjünk. Bár szerintem sok mindenről nem is az emberi faj tehet...

- Nos: 

A helyzetet nem ők fogják megteremteni, hanem nekünk kell!

Ők segíteni tudnak, de nem tehetik meg helyettünk a dolgokat. Akkor semmit sem ért a több évezredes út, amit az ember maga választott…

- Ők nem ereszkednek már le ebbe a dzsuvába, nekünk kéne emelkedni, amikor minket már sok évmilliónyi szemét húz vissza. Vagy arra kíváncsiak, hogy meddig bírjuk?

Nem hiszem, hogy bármilyen szemrehányást komolyan kéne venni. H
a fizikailag nem tudnak segíteni, akkor ne okoskodjanak, mert az a legkönnyebb, mint tudjuk.

De nem is hiszem, hogy ezt tennék, vagy mégis?

- Ennek a mondatnak rossz az energiája…

Hm… Az okoskodás - útmutatás...

(...amit figyelmen kívül hagyni - távol áll a szakralitás szintjétől.

Megjegyzem: nagyon komoly fejlettségű entitások vannak leszületésben, és segítik fizikai szinten a felemelkedést! 
De egyáltalán képesek lennénk felismerni Őket? Elfogadni útmutatásaikat? Itt vannak, segítenek, nekünk csak tiszta szívvel figyelni kell, felismerni Őket, és letéve az ÉN terhét, hajlandóak vagyunk tanulni tőlük...)

- A háborúkra kitérve:

Elvileg semmi nem véletlen a földön, minden Isteni terv szerint halad. Aki a háborút akarja megélni, azt fogja kapni. Legyen az akár gyerek, akár felnőtt. Ha tudjuk, vagy el hisszük, hogy az életünk minden perce megtervezett, akkor ezt is el kell fogadni.

Isten mindig azt mondja azzal foglalkozz, ami a te feladatod, amin te tudsz változtatni. A többin rágódni értelmetlen dolog, mert nem befolyásolhatod. (Persze nem energetikai munkára gondolok).

Ezt is el kell tudni fogadnunk.  
Az én olvasatomban ami zajlik a földön mindig annak kell megoldani akivel történnek a dolgok, nem egy kívülállónak.

Egyébként  a háborúk szerintem sokkal hamarabb véget érnének,  ha nem lenne mindig aki beleszól.

- Ez pedig épp az a gondolatsor, amit sokkal könnyebb magunkénak érezni, mint azt: a felelősségünk óriási ebben, nekünk magyaroknak! 

Ezt a bejegyzésben bőven kifejtettem, miért is…

- A fogadalmakról egy pár gondolat:

Ha az égiek és minden segítőnk mindent tudnak rólunk, (már pedig tudnak), akkor azt is tudják hová vagy elkötelezve. Ha Istennek, azt is mind ketten tudjuk, (jó esetben, bár van amikor átvágnak)ha a másik oldalnak akkor azt is.

A fogadalmak erősítgetésére abszolút nincs szüksége az égieknek, kizárólag az emberi egót szolgálja, persze ez csupán az én szerény véleményem, mivel én már nem akarok megfelelni senkinek itt a földön.

- Az égiek nem maguk számára kérik a fogadalmat. 

Te teszed Önmagod előtt. És ez Önmagod előtt kötelez. 

Ők látják azt is, ha nem állsz készen a fogadalomra, de szeretnéd azt megtenni.

Önmagod előtt tetted meg, és Isten előtt!
És ember előtt! 
Hogy IGEN, EZT VÁLLALOM ÉS EHHEZ TARTOM MAGAM, VÁLLALVA MINDENKI ELŐTT!NINCS AZ A KÖRÜLMÉNY, AMI MIATT EZEN FOGADALMAMAT MEGSZEGNÉM!

Ha készen állok, akkor ez nem jelent önmagamban „belpolitikai” kérdést!
Úgy gondolom: „belpolitika” akkor van, ha az EGO politizál, és keresi a kibúvót a teljes felelősségvállalás alól.

(A fogadalom Isten és Ember előtt letéve: kötelez. 
A kimondott szó megerősíti a kapcsolatot.

A Te tudatos kapcsolatodat Istennel. 
Elsősorban Neked van rá szükséged, nem Istennek! 
Ő csak arra kíváncsi - minden nehézség dacára képes vagy-e folytatni! 
Ezzel egyedül az EGO vívódik. 
Aki vezetve van, nem kérdőjelezi meg a kérést. Megteszi, ahányszor kérik, ahogyan kérik. Akkor kérik, mikor elgyengülni látszol - rendszerint, mert nehéz a feladat...
Csak az a fontos: Tudd, hogy olyan helyre teszel fogadalmat, esküt, bármi megerősítést, ahová kell!!! Ebben pedig csakis akkor lehetsz biztos, ha önmagodban szilárdan állsz, és a szíved tiszta, jellemed Éntelen.)

- A célja, hogy lássa a másik ember is, hogy a jó oldalon állsz, de a lelkébe senkinek nem látsz bele! (hacsak nem olyan képességekkel rendelkezel).

Hidd el, a gonosz úgy kivág neked egy ilyen fogadalmat, hogy hanyat vágod magad, aztán jól bevisz a csőbe!!

A fogadalmaktól még nem lesz senki se jobb, se több, se rosszabb, stb.  hiszen még emberek vagyunk!!

- (Nem másnak - magadnak teszed le a fogadalmat - Isten számára. Gyarló emberként ezen fogadalom erős kötelezettséggé érik benned!)

Ha a szíved tiszta, észreveszed a különbséget jó és rossz között. Nem tud megvezetni senki. 

Ehhez erősnek kell lenni önmagodban. 
Én pedig erős vagyok, mert velem van az Isten!

- Igazán nagyon sajnálom, hogy ennyit mentek, bár ha közös meditációval meg lehetne oldani egy háborút, akkor miért ne lehetne egy kis országon belül megoldani ugyan úgy bármilyen energetikai feladatot?  

Elvileg az égiek is energetikailag dolgoznak és talán az ember is képes rá elmondásuk szerint. Ami a másik dolog a szabad akarat  törvénye, ami ránk is vonatkozik. Tehát ha te nem akarod, vagy nem bírod megtenni akkor nem vagy köteles.

- Én nem sajnálom, hogy ennyit kell mennünk!

(Igazság szerint boldogsággal tölt el a bizalom, amit kaptunk, hogy részesei lehetünk a teremtés eme módjának!

Olyan csodákat éltünk és élünk meg, ami magasztos, felemelő és szavakba sem lehet önteni!)

Viszont a fizikai jelenlét nélkül nem lehet egy-egy pontot bekötni, az adott időben és módon érkező energiával. Nem beszélve a magunkban hordozott minőségekről.  
De tudom, hogy ezt Neked nem kell magyaráznom Margó. Meg lennék lepve, ha nem így lenne.

És ha más nem vonható be, mert nincs közel engedve az Égi Vezetés által a feladathoz, vagy éppen nem hordozza magában a szükséges minőségeket – akkor nem marad más hátra - menni kell. 

De nem bánjuk, mert olyan csodákban élünk ez által, ami erősíti hitünket, odaadásunkat és elkötelezettségünket. 

És megteszem, mert számomra fontos, hogy a folyamatok haladjanak tovább. Nem keresek kifogást. A Szolgálat nem a kifogások útja: ha menni kell, menni kell!

- A halálra visszatérve:

Biztos olvastad már az Interjú a halál angyalával című írást (ha nem akkor ajánlom figyelmedbe).

Ebből számomra világosan kiderül, hogy a halál egy magasabb rezgésbe való átlépés csupán , és nem itt vagyunk otthon, bár ezt te is tudod.

Sok közvetítést olvastam már és a legtöbbször szerintem azt az állapotot írják le ami a halálunk után vár minket, amit persze itt most nem tudunk.

- A halál egy átmeneti állapot, igen. 
De nem mindegy, milyen lenyomatot okoz a távozás a lélekben. Ezt sem kell szerintem bővebben kifejtenem.

- Azért még egy pár kérdést feltennék neked, kíváncsi vagyok mi a véleményed róla. 

Onnan indulok ki, hogy Isten számára egyek vagyunk.

Miért lenne számára egy nép különb, vagy kiválasztott ha mindenki egy, és Istenből való?

A szabad akarat jogán nem azt tehetjük, játszhatjuk, amit akarunk?

- Isten „közvetlen segítsége”, (- ha tetszik: társteremtője, kinyújtott jobb keze - ) Univerzumokban a MAG. 

Nem ez az egyetlen játszótér, amiben EGYütt dolgozunk Vele.

Számtalanszor elmondja mindezt nekünk!!! 

És könnyekig hatva álltunk a Holdvilág árokban, Romhányban, és máskor, amikor az EGY, maga a Teremtő Isten egyes szám első személyben mondta el nekünk az „Isten áldja meg a Magyart! – 

„Megáldalak én Titeket! Minden igaz Magyar Embert!...”

És itt Rátok is gondolt, kik már tettetek hozzá a folyamatokhoz munkát és energiát!

Mindenikőtökhöz szólt ekkor! Csak mi lehettünk jelen.

Kérlek, érezd most meg azt a szeretetet és hálát, amit ekkor érzett az EGY!  Hiszen Neked, Testvérednek, és a többieknek is énekeltem szavait!

És a szabad akarat… 

Hm...

Ezt nagyon könnyű magunkra húzni.

Azt hisszük, a szabadság azt jelenti: azt tesszük, amit akarunk.

Pedig szabadnak lenni annyi: jogom van azt tenni, ami helyes, és élek is ezen jogommal, nem tarthat vissza ettől semmi.

(Bizony a szabad akarat akkora felelősség, aminek súlyát és irányát nagyon rosszul értelmezzük itt a Földön!!!)

- Mi egyáltalán számodra a szakrális munka amit most végezni kéne oly sürgősen?

- Mindaz, amit a bejegyzésben írtam: 

Megváltani a világot! - nem más!

Haladéktalanul! 

Eltörölve a szenvedést és fájdalmat! 

Nem kevesebb a felelősségünk!

(Ezt csakis abban a minőségben lehet megtenni, amiről a bejegyzés is szól!)

- Ha nincs az emberek közt egység sosem lesz béke? (mert erre elég kicsi az esély, hogy egyet értsenek valamiben is egyes országok)

- Igen! Erről van szó! 

Sosem lesz béke, ha nem teremtünk élő példát minden ember számára EGYsÉGben, szeretetben, és nem tesszük azt, amit MAGként vállaltunk! 

Kibúvót keresni lehet. 

De csakis magunkat csapjuk be vele… 

És késleltetjük a dolgok előre haladását!

- Mivel az ember nehezen emelkedik van esélye arra, hogy kikeveredjen ebből a szarból segítség nélkül?

Úgy tudom, hogy isten számára nincs se jó, se rossz, mert az csak számunkra létezik. Akkor ki ítél meg minket?

- Mi választottuk a dualitást. - 

És végig kell csinálni, kijárni az iskolát végleg, lediplomázni! Másként nem lesz vége, csak végtelen sok felesleges áldozat árán… és nagyon sokára…

- Most hirtelen ennyi jutott eszembe.

Puszillak! Remélem, nem hozlak kellemetlen helyzetbe a kérdéseimmel.

- Én is puszillak, és remélem nem hoztalak kellemetlen helyzetbe a válaszaimmal!

Szeretlek!

A mielőbbi találkozás reményében ölelünk mindketten!

Nagyon szeretünk Titeket!