Az Ősi Mag ébresztése - 2. rész - Nagy Kevélytől Hédervárig

2. Rész.

Tibi, Zoli, és a Gyerekek Budapest felé vették az irányt, kis privát dolog miatt, Marcsi, Zsuzsa, Úzó és én Pilisszántó felé, ahol Szelei Magdiék Szert tartottak - gondoltuk, csatlakozunk hozzájuk, s majd ott találkozunk ismét.

Úzó, - Budakalász közelében - felhívta I-t, megkérdezni - vajon hol is van Árpád sírja, mert az Ő ismeretei szerint a valódi sír nem a Holdvilág árokban van...

I. elmondta, hogy Budakalász közelében vagy egy kőbánya. Annak közelében van egy állítólag Szálasi által ültettetett fekete fenyő erdő, ahol a sír is található.

Igen ám, de ott két fekete fenyő erdő is van!

Ismét egy Ragadozó madár jött segítségünkre...

Kétség kívül rendkívüli erőtér van a hegyen, ez vitán felül áll! Ám madár által jelzett erdőben a fák sűrűjében rátaláltunk a helyszínre.


(Azért írom ilyen részletességgel az eseményeket, mert így magotok is úgy érez érezhetitek- részesei vagytok az eseményeknek - hiszen azok vagytok - , illetve talán segítséget jelenthet abban, hogy megtapasztalhassátok általa a vezetettség érzését, s életetekben a jelekre való odafigyelés gyakorlattá is válik.).

Az erdőbe érve finom, határozott energiák voltak jelen
Nem tudtuk - merre is keressük, hát segítséget kértünk a fáktól.
Szinte szólított egyikük.
Terebélyes, öreg fa volt.
Átöleltük egyet-egyet, én az öreg Hölgyet választottam, kérve: segítsen megtalálni a helyszínt.
Csodálatos élményt nyújtott Nekem!
Mindamellett, hogy mutatott egy helyszínt, ahol sok hatalmas kőtömb között rámutatott egyre, amit meg kell érintenem majd, mert hordoz számunkra útravalót, megmutatta azt is - milyen fa-ként létezni:
- mintha magam is fává váltam volna!
Éreztem, ahogyan a leveleimen cikázik a Nap melengető fénysugara, éreztem, ahogy évszázadok alatt terebélyesedek ki, oltalmazva az erő titkait, éreztem, ahogyan az eső áztatja leveleimet... Fenséges élmény volt!

Megköszönve a segítséget elindultunk a jelzett irányba, és hamarosan rátaláltunk egy igen intenzív helyszínre.
Vennünk kellett föl tobozt - jelezvén - Isten Fiának kezében Püspökiben is ez volt, gyűjtsétek az úton őket!
Ezen túlmenően Violint rá kellett helyeznem a fa által megmutatott, és csakugyan ott található kőre, ahol magába fogadta a kőben rejlő üzenetet.

Rövid pilisszántói ölelések után, hiszen ott találkozhattunk dobogókőn megismert és szeretett Testvéreinkkel, indultunk tovább Hédervárra.

Már a településtől 5-10 km-re érzékelhető volt az a kristály minőségeket rejtő energia, amit Drága Testvérünk olthatatlan szeretettel gondoz és teremt ott.

Este tíz óra felé érkeztünk meg.
Józsi szeretettel fogadott minket, egy kedves vendégházban tölthettük jóvoltából az éjjelt. Megbeszéltük az út eddigi eseményeit, s Violin jelezte: az övé kíván lenni, hiszen Ő hozzá érkezett!
Csalódottan, ám cseppet sem sajnálva vettem tudomásul - Ő nem nekem lett programozva, feladatom mindössze az volt, hogy megtaláljam, befogadtassam vele aZ ÚT ELEJÉN SZÁMÁRA TARTOGATOTT ENERGIÁKAT, és átadjam Józsinak.
Nem is kerülhetett jobb, gondosabb kezekbe - gondoltam akkor, s még nem is sejtettem, milyen komoly munkát fognak még ők együtt végezni...

Héderváron sok-sok csodás látnivaló fogadott minket.
A kastély oroszlánjai - Tinduran és Manduran, Zsuzsa és Józsi társai, a kastély platánfája, melyet körülállva, és a Szív szól a szívhez dalt elénekelve álltuk körbe, mejd emelkedő frekvencián dúdolva kapcsolódtunk benső földi testvéreinkkel, Kond fája, Árpád fája és a csodálatos Loretói kápolna, Fekete Madonnánk ünneplőbe öltöztetett szobrával...

Nagyon fontos dolog kezdődött a Kond fánál...

Átöleltük a fát...

Egy rövid látomás jelent meg előttem.
Józsit láttam, amint egykori hun öltözetben sebesen vágtázik üldözői elől, és féltve őrzi kincsét, melyre vigyáz élete árán is - egy nyakában függő, mandorla alakú mag. AZ ŐSI MAG VOLT AZ.
Az ősi MAG...
Sikerült lehívni az információból, hogy Józsi évezredek óta őrzi azt, életeken át mindig ugyanez volt legfőbb küldetése: Anyahitai tudásunk Ősi Magját őrizte évezredeken át, hogy a ma nemzedékének szolgálói felbontva azt egy új korzsak energiáiban előhívhassák ezt az ősi tudást!

Ez volt körutunk egyik legfontosabb vezérlő iránya.

A községben tett sétánk idején jó darabig kezemben kellett tartanom Violint és Anna hegyi kristályát, s energiáikat egyesíteni kellett ezidő alatt, hogy mindkettő ugyanazt képviselhesse minden helyzetben.

Árpád fáját is meglátogattuk, amely évezrede áll e helyen, és a falu gazdája kiemelt gondot fordít életben tartására. Egy makkját el kellett hoznunk, melyre valahol még egyszer szükség lesz...

A Loretó kápolna Fekete Madonnája előtt egy kedves, szeretetteljes szertartáson ajánlottuk föl életünket és utunkat Isten Tervének szolgálatára, és boldog, áldott érzésekkel szívünkben váltunk ebben oly szövetséges testvériséggé, amelyben sem idő, sem tér nem választ már el bennünket.
Könnyekig hatva öleltük egymást, érezve Mennyei Anyánk oltalmazó szeretetét és védelmét, éreztük szolgálatunk méltóságát, vezetettségünk végtelen aprólékosságát, mely megerősített minket abban: nem kell nekünk gondolkodnunk semmi felől, hisz Isten Terve oly precízen és tökéletesen van előkészítve, hogy nincs más dolgunk, mindössze üressé tenni MAGunkat, befogadni Isten Vezetésének energiáit, és megtanulni követni azt, bármi áron, mely szeretetbe vezet.

Így indultunk el Ják felé, ahol feladataink elvégzése után csapatunk egyik fele hazafelé, mi pedig nem is remélt csodák felé tereltük utunkat.


Folyt köv.