2014. január 4., szombat

Újévi feladat - 2. rész

2. Rész


2014. 01.01. 1200 óra, Budapest, és Kárpát Hona egésze, világban velünk dolgozó Magok közössége

B. Tibor és M. Ági, kedves TársTeremtőink, otthonukban kapcsolódva a kolozsvári energiához. Ti szintén bekapcsolódtatok a munkába, Kedvesek, így 12. 06 percre, mire mi felértünk a romokhoz, már folyóként haladt lefelé az energia rajta a föld járataiba!

„Évikém! Úgy érzem, sikerült áthozni az energiát Göncre egy szivárvány hídon át. Mint valami gyökérzet: magenta színben árad Földanyához. J” Tibor

V. Péter üzenete:
Szia, Éva!

Délben itthonról én is bekapcsolódtam a Szer-be. Nem tudom, hogy a fizikai síkon hányan voltak jelen, viszont a nem fizikai síkon rengeteg létezőt érzékeltem, nagyos sok Pálost is, akik körbeállták a teret. Úgy éreztem, nagyon sokukkal - a lineáris időskálán mérve, hosszú évszázadok után - itt találkoztam újra.  Ezután az Ó hang mantrázásával körbeforgattuk az energiát, melynek alakja egy galaxiséhoz hasonlított. Nemsokára, a tér fölött, úgy érzékeltem, koronával a fején megjelent Istenanya. Palástjával, mely egy mozdulattal kúpszerű alakzatot vett fel, betakarta a lent állókat. Ezután az Á hang mantrázásával tovább lett forgatva az energia, amely egy, a földre merőlegesen álló, jó néhány méter átmérőjű, tömör, fényes energiaoszlopnak adta át a helyét. Köszönöm az élményt!

Szeretettel,
Péter


2014.01.01. déltájban – Gönc, Pálos kolostor romok

A romokhoz pár perc késéssel felérve a kolostor közepén kialakított lejáratban már komoly energia-áramlás volt érzékelhető.
Oltárunkat  .– érdekesnek találtam, de nem kérdőjeleztem meg okát – mégis a régi templom-oltárnak megfelelő helyre kellett elhelyezni.
Manók, Tündék, Unkornisok, és egyéb létezők jelenléte mellett Pálos energiák jelentek meg közelünkben.
Kicsiny oltárunkat nem kellett feldíszíteni. Mindössze az áldozáshoz szükséges kenyér, gyertya, s az a kő  és ásvány kellett rá, melyet munkánk során magunknál hordtunk. És természetesen a Szeretet Egység zászlaja…

Hamarosan csatlakozott hozzánk Gilgames, Özséb és Mátyás királyunk, és így 6 főre emelkedett kicsiny szertartásunk aktív tagjainak helyszíni száma.
Gilgames elmondta: Ő már saját korában látta a Nemzet sorsát, ahogyan szakrális királyaink is. És már Ő idejében megkezdődött ama titkok elrejtése a jövő nemzedékeinek zsarnoksága elől, mely mostanra lett őrizve a Föld mélyének vé delemmel ellátott és most életre keltett helyszínein. Az Ő korának bölcsei és méltóságban létező, igaz atyafiai voltak az elsők, kik őrizték e titkos helyeket.
 Ilyen hely az equadori Tayos barlang mélyén fellelt kincstár is…
Az őrzők voltak azok, kik írott történelmünk középkorának Pálosként szerveződött, beavatást is nyert szerzetesei voltak.
Helyszíni szertartásunk célja – Segítőink útmutatásai szerint – három ponton kellett elvégeznünk az energia kapu megnyitását a föld mélyébe, ott a helyszínen leképezve három helyszínt:
·        a kolostor közepén Gönc helyezkedett el
·        Az oltárunk helyszínén egy Kárpátaljai helyszín, melyet még nem sikerült beazonosítani, mivel nem volt időm belemerülni annak energiáiba
·        A harmadik, a kolostor bejáratától jobbra, kb. 50 m-re lévő, nagyon aktív energiákat őrző, kráter-szerű bemélyedésben, amely a Bucsecs hegységet jelképezte, annak energiáit jelenítette meg.
Ezen három ponton indult meg lefelé, segítő munkátok által az energia a pálos folyosókon, le, egészen a föld mélyének termeiig, ahol a Tudás Titkai vannak elrejtve, s ahol a romlatlan testek várják a Pálos lelkek visszatérését.
Látványos változásokat eredményezett ez az energia – mely magenta színben terjedt tovább – a földalatti termek falán…
A sötét, nyirkos folyosók és járatok, termek egyszerre fénylő, tiszta, jó levegőjű rendszerré álltak össze.
A három helyszín energia-telítettsége kiváló volt, egyenletesen terjedt, és teljes Kárpátok vonulatát kitöltötte. Haladt, körbe a Föld járatait feltölteni…
Így elégedetten távoztunk göncről, hogy az Általatok teremtett energiák milyen gyönyörű, hömpölygő folyammá dagadtak munkátok és segítségetek révén.

Ám a történet még koránt sem ért véget…

1 megjegyzés: