A fénylő
fa és a borostyán medál
Két nappal Szilveszter előtt
érkezett az e-mail: tartsunk szert a Margit szigeten, elsején délután három
órától. Csatlakozhatnánk a Kolozsvári szertartáshoz. Válaszunk rövid és
lényegre törő volt: ha használható állapotban leszünk, akkor megyünk. Elvégre
az Újév első délutánjáról volt szó. J
Viszont amint elküldte Kedvesem a választ bevillant a Sziklakápolna. Lehet,
hogy inkább oda kéne mennünk? Kicsit ráhangolódtunk a kérdésre, és úgy
döntöttünk, majd kiderül, hogy hová érezzük a hívást. Ez a „majd kiderül”
mostanában egyre többször érkezik megoldásként. Kezdtünk hozzászokni, hogy a
konkrét információk az utolsó pillanatokban érkeztek.
Ez így történt elsején is. Mire
elindultunk a szigetre már háromnegyed három volt, tehát kizárttá vált, hogy
ott legyünk kezdésre. Felhívtuk Ágit, akivel megbeszéltük, hogy ha úgy érzik,
ne várjanak ránk, majd megtaláljuk őket és csatlakozunk. Majd hozzátettük, hogy
egyre erősebb a hívásunk a Gellért hegyre is a kápolnához, ezért mi átmegyünk
oda is. Ági elmondta a többieknek, majd az érkezésünk után személyesen is
megerősítették, hogy ők is érzik a feladatot.
Kilencen voltunk, ketten nők és
heten férfiak. Szép arány! Spirituális csoportoknál ez igen ritka, mert
általában a nőkből van több. Bár megjegyezném, hogy mintegy negyed éve
csatlakoztunk egy olyan, akkoriban alakuló közösséghez, a Fénymagokhoz, ahol a
férfiak mindig is többen voltak. J
Beálltunk a körbe, gyorsan
megismerkedtünk egy magas fiatalemberrel, aki pár napig még Gyöngyösön lesz,
majd munkája miatt ismét elhagyja az országunkat. Csillagfi, (elfelejtettem a
nevét, amiért itt és most bocsánatot kérek) felolvasta az - Évin keresztül -
elsején hajnalban érkezett üzenetet, majd elkezdtük a szert. A Margit szigeten
a kaszinó mögött áll egy hatalmas, öreg Fa. Először azt álltuk körül úgy, hogy
tenyereink a Fa törzsén pihentek, miközben összeértek a mellettünk álló
társunkéval. Ahogy elkészült a kör abban a pillanatban talpainkból kiáramló
energiagyökereink összekapcsolódtak a a Fa gyökereivel, és kékesfehéren
felfénylettek. Ezután tenyereinken keresztül először kék-fehér majd zöld-arany
fényszálak váltak láthatóvá a Fa törzsében, aminek közepén ezekből a szálakból
egy kettős spirál keletkezett. Ez a spirál túlnőtt az öreg Fán, majd ahogy
szívcsakráink is kapcsolódtak a folyamathoz az egész elkezdett sárga-arany
színben pompázni. Olyan fénye lett, mint a gyertya lángja. Miután az egész Fa
gyertyaláng sárgává vált a mi testünk is felfénylett és egybeolvadt a fényével.
Ekkor az öreg Fa törzsének vastagságában a föld belseje felé egy stabil,
erőteljes fényoszlop keletkezett, a fa koronája pedig ernyőszerűen kinyílott.
Elengedtük a Fát és közvetlen a
közelében kört alkottunk. György egy nagyobb gyertyát rakott a kör közepére, Ági
segítségével összehangolódtunk és kértük égi segítőinket, hogy mindaz történjen
meg itt és most, amiért idejöttünk, a legmagasabb jó érdekében. Gyurin
keresztül érkezett a Teremtő üzenete, amelyben megköszönte eddigi munkánkat és
kérte, hogy továbbra is tegyük a dolgunkat. Istvánon keresztül beköszönt Ashtar
is, de szólni most nem kívánt hozzánk. Eközben a Fa semmit sem vesztett
fényéből. Gyertyaláng sárgán felfénylettek gyökerei, majd a föld felső rétege
mintha eltűnt volna talpunk alól, és csak a szigeti fák összekapcsolódó, fénylő
gyökérhálózatából és a fák helyén ragyogó sárga-arany oszlopokból állt volna a
Margit sziget. Egy hatalmas fényhálóból és fényoszlopokból álló földdarabon
álltunk, ahol mi magunk is fényoszlopok voltunk. A szertartás végére a Fa
elkezdett zöldellni, és bár január elseje volt és a nap is már lemenőben, az
egész sziget zöldbe borult. Ott álltunk a tavaszi napsütésben fürdő szigeten
csordultig örömben. Hogy ez egy ötödik dimenziós élmény volt-e? Nem tudom,
lehet. Bár el kell, hogy áruljam: ezt a zöldélményt már tapasztaltam korábban
is.
Mind a kilencen átbuszoztunk a
Gellért hegyhez, és elindultunk a Sziklakápolnához. Még nem tudtuk eldönteni,
hogy benne, vagy az október 23-i szertartás helyszínén leszünk-e? Ez a kérdés
hamar megoldódott, mert a templomban éppen mise volt. A közeli kis tisztáson
álltunk fel újra körbe. A kör közepére most négy magenta színű gyertya került,
majd azt a gyertyát, amelyet a Margit szigeten használtunk György behelyezte
középre. Elkezdtük a hangolódást, de nem nagyon éreztük az energiaáramlás.
Amikor kinyitottuk a szemünket láttuk, hogy a kör közepén lévő gyertya alig
pislákol. Tudtuk, hogy neki ma már nincs szerepe. György lecserélte egy bordó
tartóban lévő fehér gyertyára. Az így kapott alakzat köré Csillagfi a szeretet
egység jelének dupla hurkát rajzolta, majd elkezdtük energetikailag
megtisztítani a területet.
Ez eltartott pár percig. Mihály
arkangyal és a védelmünkben szerepet vállaló égi segítőink, István közreműködésével
két egymásra fordított kúpból álló védőmezőt hozott létre körülöttünk. Amikor
újra hangolódtunk a fényoszlopunkat nem terjesztettük ki az egész tisztásra,
csupán magunk körül mintegy fél méteres körben tudtuk stabilizálni. Elégnek
bizonyult. J
Tibor elmondta, hogy úgy érzi,
össze kell kötnünk egy szivárvány híddal Gönz fényoszlopát. Így átengedtük magunkat a feladatnak.
Erőteljes energiák áramlottak keresztül rajtunk, majd öt-hat perc elteltével
megjelent a szivárványhíd, és bekapcsolódott a Gellért hegybe. Tibor szerint
azonban ezzel még nem ért véget a folyamat, így vártunk a folytatásra. Amint
stabilizálódott a szivárvány szára, felfénylett alattunk egy barlang. Arany
fényben csillogott. A barlangban megjelent három kőkoporsó. Odairányítottuk
figyelmünket. Az első kőkoporsó fedele arrébb csúszott, a fedő lapján mintha
egy férfi alakja lenne szoborszerűen. Azután ez a szobor élővé vált és
megmutatta magát. Szakállas, fején orrát takaró fejvédő volt, sodronying,
mellvért, a kezében pallos. Hátán mély bordó palást. Nem szólt, csak állt és
várt. Megnéztük jobban mellvértjét, majd az azon található oroszlánok és
pálmafa felismerése után megállapítottuk, hogy egy pálos vitéz áll előttünk.
Erre várhatott. Ekkor a másik két kőkoporsó fedele is félre csúszott. A
másodikban fekvő hasonló kinézetű férfin fekete palást volt, a legtávolabbin
fehér.
Istvánon keresztül érkezett a
magyarázat. A fekete és bordó palástot viselő pálosok védik a fehéret. Ezután a
három pálos a barlangból felemelkedett a felszínre, majd fél térdre
ereszkedtek. Miután felálltak ismét vártak. Csillagfi elmondta mit érez: a
fehér ruhás pálos mágus. Ezután Tibor szólt: azt hallom, hogy borostyán és
mézga.
Ekkor vált láthatóvá a fehér
ruhás pálos nyakában kisebb lánckarikákon függő alaktalan borostyán „paca”. Amikor
megnéztem mi van benne meglepődve láttam, hogy nem csak egy valamit rejt.
Először egy egyenlő szárú keresztből kialakuló szkarabeuszbogár lett benne, majd
ebből egy kehely abból pedig kardra tekeredő kígyó. Azután a fehér pálos
levette nyakából a láncot és a feje fölé tartotta. Mindannyian éreztük, hogy
kapcsolódnunk kell a medálhoz és az abban rejlő szimbólumokhoz, azonban nem a
megszokott szívcsakrás módon, hanem a harmadik szemünkkel. Erőteljes
energiaáramlás, bizsergés, nyomás, feszítés volt tapasztalható homlokunkon. A
folyamat közben István megjegyezte, hogy igyekeznünk kéne, mert a védőmezőt
kezdi meggyengíteni az azt érő kisebb nagyobb becsapódó meteoritszerű energia.
Ekkor a fekete ruhás pálos hozzáért Istvánhoz, és segített még egy rövid ideig
stabillá tenni a minket védő mezőt. Pár perc után megszűnt a borostyánmedálból
érkező energiaáramlás, és mindannyian úgy néztünk ki, mintha a homlokunkból
egy-egy forgó aranyspirál állna ki. Azután harmadik szemünkben megnyugodott az
áramlás. Ekkor fél térdre ereszkedtünk megköszönni azt, amit kaptunk. A három
pálos is, amiért vállaltuk a feladatot. Majd miután felálltunk, a három pálos
eggyé vált, és egyszerűen fénycsóvaként távozott a körünkből. Felemelő volt.
Még pár percig a helyszínen
maradtunk és közösen elfogyasztottunk egy cipót és egy üveg, finom vörös bort.
Majd előkerült egy kevés dió és sütemény is. Majd kilencfős társaságunk nagy
ölelésekkel elbúcsúzott egymástól, és a jól végzett munka érzésével elindultunk
haza. Kezdődhet az Új Év!
S. Kállai Szilvia, 2014. január
6.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése