2014.021.31. 22 óra, Pilisszántó, Orosdy Kastély
Szabadságon voltam aznap... Tudtam, hogy a gyerekeknek el kell készítenem a hétvégi ellátmányt, mert egész hétvégés elfoglaltság jelentkezik - bár nem tudtam mi lesz az, csak hogy a Pilisbe, Budaörsre, Érdre, Salföldre is kell menni.
Este fél 7, mindennel elkészültem, gondoltam "gengelünk" Eszterrel a szobában. :) Lefeküdtem mellé, hogy beszélgessünk, csak úgy "legyünk"...
Ám jött az erős késztetés: INDULNI KELL! MEGINT...
( Eszembe jutott ez a dala Somlónak, :) Megosztom... :) lazításként...)
Gyorsan felhívtuk Pilisszántó - Orosdy Kastély számát! Ok. lesz hol aludni! Fölvettük Úzót, és útra keltünk, hárman.
Úzó roppant lelkes volt...
- Hova a büdös ...-ba megyünk megint ilyen későn? És hol alszunk?, És holnap, hol? Minek is megyünk most tulajdonképpen? Mi is lesz a program? - kérdezte nevetve, ám ezeket csak költői kérdésnek szánva, hiszen jól tudja már - nem tudok mindig válaszolni, esetleg csak annyit, hogy "mert kell".
És Ő rendszerint beéri ennyivel...
Nagyon jókat szoktunk derülni ezen!
22.00 órára odaértünk a Kastélyhoz.
Kedves házigazdánk megmutatta alvóhelyünket.
A Zászlót ki kellett az előtérben tenni az asztalra, vizszintesen, rátenni DodiRé Hédervári kristályait, és reggelig úgy hagyni.
Mihelyst kiterítettem az asztalon, fénylő kódok csillámainak fényét lehetett érzékelni, ahogyan áradnak belőle, és betöltik a teret.
Csomag lerak, Évi leül és ír...
Van egy hely, e széles Nagy Világban,
Hol Istennek Népe vándorol...
Vándorol, hisz helyét nem találja,
S nem tudja már - hol él, vagy tán hol'.
Ne keresgélj, hontalanná válva!
Vár Reád szerető anyaöl!
Vár Hazád, mit dúvad sóvárgása
eloroz előled, s Téged öl!
Térj Haza, Mag Népének ifjú Sarja!
Térj, hisz lásd meg: ez a "Nagyvilág"!
Szíved hívó szavunkat meghallja.
Találd meg Lényednek otthonát!
Anyaölben apró, picsiny gyermek...
TE vagy, megfáradt gyermekem!
Kárpát Öle Ég'Anyánk szerelmét
Borítja Rád, s ringat szelíden.
Ne engedd, hogy Mag lelkednek fészkét
galád erők mocska hassa át!
Igaz szíved erős, tiszta, bátor!
Mag gyermeke! hazavár Anyád!
EMELD ARCOD ISTEN FÉNYBE, S LÁTOD:
KÁRPÁT FÖLDE A TE OTTHONOD!
SZENT KORONÁD HAZATÉRNI KÉSZÜL!
NYISD SZÍVED, HISZ FÉNYE RÁD RAGYOG!
Bárhol vagy e széles nagy világban,
Igaz szíved vezesse utad!
Fényed lásd meg végre, ott a messzi tájon,
LÉGY LÁMPÁS A FÖLDÖN, DRÁGA MAG!!!
Majd érkezett egy ábra...
- Reggelre Égi Édesanyához kell mennünk, korán - mondtam. Majd lefeküdtünk aludni.
7.30 perc, Pilisszántó, Boldogasszony kápolna...
Nagyon szeles reggelre ébredtünk...
A hideg szél hasított, és egyre erősödött.
Éreztem: a Zászló kódjai áthatották a teret, és az az energia feszül már ezen a helyen ennyire...
Égi Édesanya megfeddett engem és Tibit, amiért még mi is megengedünk magunknak bagatel, házastársi vitákat lényegtelen dolgokon, melyek rontják energetikai erőnlétünket.
Határozottan jelezte:
- Ez már nem fér bele Gyermekeim! Nincs helye az ostobaságokon, jelentéktelen butaságokon való, az ego maradékában tobzódó dacolásnak a semmin...
Úzó számára ismét kifejtette:
Köszöni, hogy az Úz energiák és Testvéreink segítségünkre vannak, hisz számukra ez nem volt egy kötelező vállalás. Segíteni jöttek, önszántukból, értünk - emberekért.
Majd halkan eldúdoltam - valami ismeretlen okból - Demjén Rózsi Honfoglalásának dallamát... Persze kiderült: nem véletlenül...
Égi Édesanya elmondta:
Azért szólított feladatra most, mert elő kell készítenünk a "terepet" ahhoz, hogy a szétszóródott MAG lelkek is aktivvá érjenek, és húzzuk ki a szálakat a Kárpát Hazából általuk.
Este, a verset követően egy mantrát is aott a Kastélyban, amit mondta:
- Tudni fogod, mikor és hol mondd el!
Utunkra engedett, és föl kellett mennünk a Pilis Keresztjéhez A Zászlóval.
A szél a Kereszt melletti fára erősített kicsiny harangocskát úgy rázta, hogy messze hallatszott a hangja.
Kifeszítettük A Zászlót, s beleszőttük az október 26.-án bekötött energia-szálba a már Záslóban hordozott január 1.-i ébresztő Pálos szálat.
Úzó közben a Dobogókőről áthozott, Őrbottyánban öntött harangot kongatta, a Kereszt közelében...
Nagyon hideg volt már, és a szél csak egyre vadabbul hasított...
Elindultunk lefelé.
- Nagyon érdekes, ahogyan szól a harang. - mondta SzabadÚzó. -
Olyan, mintha benne állnál, és átjárná az egész testedet a hang.
- Nézzük meg mi is - szóltam, s visszafordultunk.
Két, korhadt fadarab volt ott, amivel ütögetni lehetett a Geri-ház mellől áthozott harangot.
-Itt kell elmondanom a mantrát, és az ábra, amit küldött Égi Édesanya, az az áramlási minta, ahogyan terjed szét az energia a harang hangja által!!! - jött bennem a felismerés.
"Világnak világa, virágnak virága -
Magyarok szívének Isteni Fénymagja!
Ébred már világnak emberisége,
szíveknek bilincse lehullik végre - MOST! -
s meg kellett ütnöm a harangot.
Itt áll Égi Anyánk, oltalma kiárad,
Fénye megérinti lezárt csakrádat.
Szívrózsa kinyílik, fénye beszűrődik,
éneknek hangjára erővel megtelik - MOST -
ismét kongatás...
Mindezt 3x kellett megtenni.
Már a végére olyan erős volt a szél, hogy rendesen taszigált minket.
Valami nem jól van...
Olyan gyatrán kongattam, hogy kb 4-5 ütés alig zengette át a harangot, nem jól ütöttem rá. Gyenge volt nagyon.
Megismételtük a hármas mantrát, s nagyon odafigyeltem, hogy a korhadt fadarabnak az oldalán található, keményebb bütyökkel üssem meg a harangot, hogy jól csengjen!
És IGEN!!!
Ahogyan hangosan erőteljesen zengett a harang, az energia képes volt útra kelni!
Érezni lehetett, hogy a rajzon található minta szerint haladt tova-tova, szét a világban, és a szél is végre alábbhagyott: tovaszállt az Erő, ébreszteni a szíveket a nagyvilágban is!
Budaörsi utunk előtt még a Templomban Szőnyi Polgi segítségével fölvehettük a Pálos Kő energiáit, feltöltve auránkat vele, hogy elvihessük Salföldre.
Polgi ott elmondta a harang történetét, melyet a képen olvashattok.
Én pedig megragadtam az alkalmat, hogy elmondjam Neki mindazt, mit égi Édesanyánk könnyes szemmel üzent számára:
"Engesztelésem Kápolnája itt áll, pilisszántón. Amit egykor Natália Nővéreteknek elmondta - hogyan is építsék meg - szeretetből engesztelésem kápolnáját - méltatlan erők martaléka lett akkor a vágy...
Ám Szőnyi József és Testvérei, szívük szeretetével szőtték át falait, verejtéküket keverték a habarcsba, és hazájuk, nemzetük iránti olthatatlan tiszteletük és szeretetük kötötte egybe a köveket.
Az emberiség talán soha, soha nem fogja tudni, milyen szolgálatot tettetek Nekik. Köszönöm!"
S ott, megrendülten, könnyes szemmel, végtelen alázattal csak ennyit szólt ez a drága ember:
" Nem vagyok én, csak egy egyszerű mészégető.
Boldog vagyok, hogy enyém az a kegyelem, mellyel egyszerű segédmunkás is lehetek Isten szolgálatában... Ha most megkérdeznétek - miből is építettük, - nem tudnám megmondani... Szeretetből. Valóban abból..."
Hm...
Most is könny szökik a szemembe, ha Rá gondolok...
Vajon fel tudunk-e nőni, le tudjuk-e vetkőzni emberi gőgünket, és ilyen alázattá és tiszteletté tudjuk-e átszőni azt, felöltve magunkra a "szolga" nemes feladatának minőségét?
Érett, igaz Nemessé tudjuk-e érlelni lelkünket ennyire, ahogyan Ő maga már teszi?
És amilyenné Szent Koronánk és Égi Édesanyánk is várja, hogy felnőjünk?...
Mély tiszteletet és hálát érzek az "egyszerű mészégető" iránt, aki számomra olyan példa, ahová felnőni igaz kihívás, és csak remélni tudom, hogy képes vagyok én magam is, de embert-, MAG társaim is felnőni, és hű szolgává válni Isten Tervében...Napunk még nem ért véget. Elindultunk Budaörsre...
Szeretettel:
Éva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése