2014.01.03
éjszaka, és 01. 04.
Este
Zsuzsa, és Éva beszéltek telefonon, amikor Zsuzsa említést tett egy Szentléleki
és Bükkszentkereszti kőről. Kiderült, hogy ezeket a köveket el kell vinni a mezőkövesdi
katolikus Szent László templomba, amely alatt egy fekete, a város alatt
elterülő üreg érzékelhető, egy sötét folyosóval, amelyen nem megy át az az energia,
ami az év első napjaiban be lett kötve a Kárpát-medencébe. A telefonbeszélgetés alatt azt érzékelték,
hogy a folyosó vége a Kaptár köveknél ér véget. Ott van egy blokk, amelyet még
Mária Terézia erősíttetett meg utoljára, de valójában többe ezer éves fekete
mágia eredménye, és azt a célt szolgálja, hogy az utolsó időkben a Hédervár
alatt lévő Kristály minőségeket rejtő terem, és ez, a szintén kristály terem ne
tudjon a megfelelő energiákkal összekapcsolódni.
01.04.-én
a reggeli mise alatt Zsuzsa a templomban elhelyezte a Bükkszentkeresztről
hozott követ, mely Istenanya energiáit őrizte, de érezte, hogy ezzel még nem
végzett. A kaptárkövekhez is el kell mennie.
Én
reggel furcsa késztetést éreztem arra, hogy mennem kell valahová.
Küldtem
sms-t Évának, hogy ha jól érzem, szóljon, közben hívtam D. Zsuzsát is, és rögtön
mondja is, hogy mi az Évával tegnap megbeszélt hely.
A
helyszín: Kaptárkövek, Cserépfalu.
A kövekhez értünk, 11-óra körül, Éva, Tibor, Zsuzsa és Én(Margó)
A három egymás után lévő kőből a legfelsőnél
álltunk meg, ahol Éva nagyon sötét energiát érzékelt.
2
szál gyertyát gyújtottunk – ami meglepő volt, hisz vagy három, vagy egy a
szokott szám - , közben hallgattuk a Magyarok csillagdalát.
Nekem
vinnem" kellett" egy üveg Bükk-hegységi Mária kútból származó vizet,
melyért előző héten voltam, saját célú használatra vízért.
Zsuzsa
"megmagyarázhatatlan okok miatt" egy indiai kardot hozott.
Mindent
szépen kipakoltunk, és vártunk.
Részemről
meglepő volt, hogy mennyire nehezen érzékelhető volt ott az energia.
Éva
elkezdte a közvetítést:
Angyalok
veszik körbe ezt a helyet. Kora reggeltől vártak minket, és kérték igyekezzünk
a szert elvégezni, mert nehéz a védelmünket fenntartani, annyira negatív az
energiája a helynek.
Közben sorban jelentkeztek be segítőink.
Elsőször
pálos szerzetesek energiái, majd Mihály jelentkezett.....
Versben
mondták el, hogyan végezzük el a szert, melyet sajnos nem tudunk itt visszaadni,
mivel mindenki elfelejtette, de a lényege a következő volt:
A
hely ahol voltunk összeköttetésben van a Matyófölddel, és azzal a templommal, ahol
reggel Zsuzsa járt. Azt a fekete lyukat, ami a templom alatt van, fényessé kell
tennünk.
Az
a hely ahonnan ősi tudás kódjai fognak felszabadulni a matyó föld és hazánk
számára.
Itt
a helyszínen a Föld mélyében volt egy kúp alakú, lábakon álló szerkezet, melyet
szét kellett vágnunk a karddal, és a Mária forrásból származó vízzel kell
tisztára mosni a járatot.
A
föld mélyében egy fekete gyémánt volt, melynek belsejébe egy fényes gyöngyszerű
képződményt rejtettek el, hogy elzárják a jelen kor új energiái elől. Erre
szüksége volt Földünknek, hogy teljesen átjárja az Újévkor lehozott energia.
Ezt a gyöngyöt kellett kiszabadítani, amelynek fénye bevilágítja azt a sötét
helyet a templom alatt.
Először
Zsuzsa suhintott a karddal a négy égtáj felé, majd én következtem.
Végül
Tibornak kellett a szerkezet közepébe döfnie többször, hogy az megsemmisüljön.
Be
kellett hívni hozzá két személy energiáját, az egyiket Bükkzsércről, a másikat
egerből, hogy ez az energia megfelelő erővel dolgozzon, illetve egy – a
Szeretet Egység szimbólumából tovább változott, nemrégiben leküldött
szimbólumot kellett megjeleníteni hozzá.
Közben
Én láttam egy magenta színű spirált, mely nem tudott tovább haladni, pedig már
a gyöngy ki lett szabadítva.
Ekkor
körbe locsoltam a vizet, és ahol a kard volt oda is. Mindenki érzékelte, hogy a
csatorna tiszta, de a lyukba mégsem tud a fény behatolni.
Ekkor
kérték, hogy énekeljünk. Először a tavaszi szél vizet áraszt című dalt
énekeltük, majd Zsuzsát kérték, hogy egy matyó földi dalt énekeljen el. Zsuzsa
azt mondta: szerelmetes ének kell…
Három
dalt is énekeltünk, de a fal csak nem akart áttörni.
Ekkor
kérték Évát, hogy hívja telefonon Dodit, és együtt énekeljenek.
Nem
elhanyagolható tudni a dalok szövegét, és azt, hogy ezeket évekig énekelte Éva
egymás után „öregeivel”:
1.
Fa
leszek, ha fának vagy virága,
Ha
harmat vagy, én virág leszek!
Harmat
leszek, ha Te napsugár vagy,
Csak
hogy lényink egyesüljenek.
Ha
leányka, te vagy a Mennyország,
Akkor
én csillaggá változom!
Ha
leányka te vagy a pokol,
Hogy
egyesüljünk, én elkárhozom!
2.
A
virágnak megtiltani nem lehet,
hogy
ne nyíljék, ha jön a szép kikelet.
Kikelet
a lány, virág a szerelem,
kikeletkor
virítani kénytelen.
Ragyogj
reám, boldogságom csillaga,
Hogy
ne legyen életem bús éjszaka!
SZERESS
ENGEM SZÍVEM GYÖNGYE, ha lehet,nergiá
Hogy
az Isten áldja meg a lelkedet!
S
amit a Matyó Dodinak is le kellett énekelni, hogy a terem faláig elért energia
áttörje a terem falát:
Csárdás
kiskalapot veszek.
Mellé
rozmaringot teszek.
Szagos
lesz az utca, merre-merre-merre járok….
Kacsingatnak
rám majd a leányok.
A
KÖVESDI FALU SZÉLEN
PÁROS
CSILLAG VAN AZ ÉGEN.
ÉN
IS ODA VALÓ VALÓ-VALÓ VALÓ VAGYOK,
AHOL
AZ A PÁROS CSILLAG RAGYOG!
S
itt nyert értelmet a 2 gyertya is…
Miközben
ők énekeltek, én érzékeltem, hogy a magenta szín már nem spirál, hanem kitölti
a járatot, és az üreg falán beugrik egy oroszlán, és az üreg megtelt fénnyel.
Ezt
a többiek is megerősítették, és nagy volt az öröm, hogy ilyen sikeres munkát
végeztünk. Összeszedtük a cuccainkat, köztük a Zsuzsa kövét is.
Gondoltuk
haza indulunk, de hát az nem mindig úgy van, ahogy tervezzük…
Megálltunk
még egy közeli helyen szétnézni, beszélgettünk.
Egyszer
azt mondja Zsuzsa, hogy neki olyan hányingere van, nem érti. Belenyúl a zsebébe
és előveszi a Szentléleki követ.
-
Ez az ettől vagyok rosszul, ezt még el
kell vinni valahová.
Az
előző írásokban említettük azt a diófát, ahol kaput nyitott a belső föld felé,
s ahol Babba Napját is aktiválni kellett. Hát oda kellett a követet elvinni.
Az
ott lévő kapu hatalmasat nőtt mióta nem voltak ott. Gyönyörűen érezhető volt az
energia a szélein, és belül is. Ott is elvégeztünk egy szert, a követ a fa
gyökeréhez tettük, és egy borostyán színűt az előzőleg Éva és Tibor által
otthagyottak közül.
A
kő negatív energiáját csak önmagamba foglalva tudtam bevinni a kapun belülre,
melyet a benső földiekkel való kapcsolatteremtő mantra ismétlése közben a
számon keresztül tudtam kiengedni, és az feketéből borostyán sárgára változott,
s elillant.
Ez
a nap sem telt el hiába… - örömmel indultunk haza.
Szokolyi
Margó