Délután egy óra körül indultunk útnak JÁK felé, és terveink szerint a somogyi kis faluban, ahol Attila él, rövid látogatást teszünk, majd tovább indulunk Szeged városába, ahol talán végre sikerül megismernünk személyesen is Mariannt, valamint Attila hun királyunk energiáit is ott fogjuk majd felnyitni.
Hát ugye, Isten végez, ember tervez...
Már beláttuk - ebből ezen a napon Szegedig nem lesz utazás.
Attila szívesen lát minket éjjelre is - mondta, így tervein szerint benézünk még a pár km.re eső faluba is Katáékhoz, és Atillánál töltjük az éjjelt.
Nem volt rövid út Hédervártól Jákig.
Ják temploma gyönyörű, impozáns, és erőtere nem volt valami bizalomgerjesztő...
Ám van a templom kertjében egy kis kápolna.
Oda vezetett a lelkem, nem a templomhoz.
A kápolna mennyezete egy 4 levelű lóherére hasonlít. Éppen a közepe alá éreztem, hogy kell állnom.
négyen pedig a szirmokat jelentő 4 irányban foglaltak helyet.
Fölnéztem a falra festett képre, és megláttam azt a csigavonalat - térben ábrázolva, amit másfél hónapja mutattak meg - ott kell a szert elvégezni!
"Szív szól a szívhez, szív szól hozzám" - énekeltük, mit utunk során minden helyszínen kellett, és megcsendítettük a hangtálat. Hangja föl, föl a magosságokba repítette a rezgést, melyre Violin kapcsolódott, s vele együtt Józsi is, ŐS MAG energiájával.
Pártusként üdvözölve egymást - örültünk, hogy feladatunkat elvégeztük.
A nagy templomban egy kis szerrel Fényt horgonyoztunk be, és igyekezetünk eredményeként átminősítettük a teret, benne a Fény erői uralkodnak. Hogy mindezt fenntarthassuk, elrejtettünk egy apró kristályt a térben, a kódolt energiákkal, mik Isten Szolgálatában végzik a Fény megőrzését a helyen.
Rövid búcsú után elváltak útjaink, s csapatuk tovább haladt a határszélen fekvő aprócska faluba, ahol testvérünk már szeretettel készült érkezésünkre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése